Eszembe jutott iskolám,
a kopott padok,
megszeppent gyerekek,
az első napok.

Ültünk ott vigyázzban,
kezdődött a tanítás,
de csak ha elhangzott,
tízszer tíz az száz.

Szorzótábla végig,
reggelente együtt,
fél év alatt könnyen
a fejünkbe véstük.

Fekete tábla a falon,
könyvek friss illata,
botladozó betűim
girbegurba sorfala.

Tanítóm türelme,
ahogy kijavított,
füzetem lapjai,
mit pirossal tarkított.

Sordísz a tetején
minden egyes lapnak,
kiszínezve szépen,
kézjegye a napnak.

Szeneskályha a sarokban,
gázolajos padló,
kerekeskút az udvaron,
vize a szomjoltó.

Az elolvasott könyvek,
mindet hogy szerettem,
könyvtárból az a sok,
mit hazavihettem.

Hol vagytok többiek,
emlékeztek néha,
ruhánkon virított,
a sokszínű kréta.

A nyári szünetek
hamar véget értek,
hosszúnak tűntek
az iskolás évek.

Ma másként látom,
bárcsak visszajönne,
az egyszeregy bennünket
újra összekötne.

TM