Vágtatott velünk szolgálati Zaporozsecünk. Rozzantfalvára tartottunk fotóskollégámmal, mert azt a megbízást kaptuk lapunk főszerkesztőjétől Búbos Blankától, hogy készítsünk interjút az utolsó magyar targonyatermesztővel Gabaj Guci bácsival. Hosszas szöcskézés után a falu végén megleltük a takaros kis házikót. Viharvert pumi ugatott vadul, a nagy zajra kinézett az öreg:
-  Ne Te Bodri! Hallgass mán! Aggyon Isten! Mi járatban vannak?
- A Szabad /a/ Gazda nevű laptól jöttünk, Gabaj Gergőhöz van szerencsém?
- Instállom! Én vónék az, fáraggyanak bejjebb!
- Interjút szeretnék készíteni a targonya termesztés csínjáról-bínjáról.
- Állok elibe!
- Az érdekelné olvasóinkat, hogyan és mikor terjedt el a targonya Magyarországon?
- Ha jól tudom, még az ükapám dédapja csempézte be az országba az első palántát. Gere Bendegúznak hítták őkelmit, Mária Terézija alatt szógált, mellette még ellátta a kertész feladatát is. A császárnő ablakában virított az első targonyacserje, amit becses nevenapjára kapott az Afrikai Nyámnyámia királyától Nyámnyilától. A ősömnek annyira megteccett a növény, hogy egy dugványt meglovasított és egy gyüvés alkalmábú hazahozott. Itthon aztán kiűtette a kertbe. A növényt úgy megviselte az időváltozás, hogy megbokrosodott és mikor termőre fordult, tele lett a környék targonyával.
- Ön mikor került közelebbi kapcsolatba ezzel a rendkívüli növénnyel?
- Apró gyerkőc vótam, amikó részeges tatám összeborigálta a learatott targonyát meg a lencsét a pajtába, gondúja csak el, nékem köllött szétválogatni, hiába reklamáltam, hogy nem én vagyok a Hamusjózsika, rám se retyetye. Aztán múltak az évek és megszerettem az agrármunkát. Mikó oldalbordámma egybekeltünk, mán 50 hold targonyásom vótt, Ő is hozott a staférungga vagy 30 hódat, oszt erre mán gépesíteni köllött vón a gazdaságot, de nem vót mibül. Így osztán csak kézközön tettük a dógunkat.
- Sok olvasót érdekelhet, vajon hogyan vetik a targonyát?
- Hát kedves naccsád! Nem úgy mint a bukfencöt asz bisztos! Bizony, kézze vetette az asszony, babos kötőjéből szórta szorgossan. Régen gyakorta kikísértem a fődekre, mert szerettem látnyi, ahogy riszáta a harminc rokolyát magán, hú de tutta riszányi, istenem. Tuggya holdtőtte után pitymallatkó lehetett a legjobban vetni. Fontos vót a vetésforgó is, mer ha forgott vetés közbe, akkó mindenhová jutott a targonyábú, no meg így többet láttam a combjábú es! Az is lényeg, hogy a vetési targonya eléggé össze legyen szottyadva, mer a friss nem kél ki magábú!
- Milyen kártevői vannak a targonyának?
- Legnagyobb kártevője a pásztor vót, igaz ma mán a villanypásztorra imunis, de emondhatnám, hogy a laputalpú büdösbogár is meg tuggya tizedőnyi. Mihelyst nedvességet kap a palánta, egybű támad a peronos-spóra is. Ilyenkó meg kék permetőnyi, hogy ne fittyedjen le a bogjás virágzattya, mer akkó lüttek a targonyának.
-  Mi az igazság abból, hogy nemrég tanulmányúton volt?
- Büszke vagyok rá, hogy én vagyok az első targonya termesztő, aki pályázatbú kifolyólag  tanulmányozhatta a Cserno bili fajtát. Nem hittem a szememnek, arra akkora targonyák teremnek mint az öklem és rigó naccságú méhek porozták bé üket. Nagyon tanulcságos út vót.
-  Úgy hallottam, manapság nagyon elterjedt a biotargonya.
- Jó hallotta kedves! Mi is megpróbátuk, de belerokkanytunk. A sokk kártevő mind főfalta a targonyát, majnem írmagja se maratt, de azé mektuttam menteni egy példánt. Elviszem egy génmanipuláló kutatóhó, mer nem szeretném, ha tejesen kihalna. Pár éve még a mi kertünkben is termett pitykegirizd, meg lapatyka ezek mind hüvejes fajták vótak, kihaltak, oszt most a 80 hold parlagon hever.
-  Miből élnek mostanság?
- TSZ nyugdíjjasok vagyunk, no meg kaptunk egy kis EU támogatást. Tavasszal vörös kavijárt fogunk vetni, állítólag az jól eladható a világpijacon.
-  Végezetül mit üzen az olvasóknak?
- Isten áldja meg üket és kérek minden targonyaszerető magyar embert, hogy gyüvőre térjen által a kavijárra. Sokkal egésségesebb, mer a zomega 3 zsírsav legyűri a koleszterinyt és naccerűen tisztíccsa a vérrencert, no meg jobban passzol a MUM pezsgőhő es!

Nagy megelégedettséggel ültünk be a Zaporozsecba, és a jól végzett munka örömével elindultunk a szerkesztőség felé. Igyekeznünk kellett nagyon, hogy elérjük a lapzártát!