Belső hangomnak nyugalma jutalom,
szerinte a világ szép is lehet,
hol megpihennek a feldúlt idegek,
bátran evezhetek tündértavakon.

Bársonyos fényben elindulok Feléd,
gyöngyeink hevernek szórtan szerteszét,
miénk a tavasz, és a forró csókok.

Kitárva mind a rejtett kincseskamrák,
szürke napjaimon, űz, hajszol a vágy,
elmondom Néked az éjben a titkot.