A múlt lassan elballagott, emléke homályba veszett, a tegnap sem választhatott, szedte lábát elsietett. A jövő éppen hogy látszott, szürkület volt messzeségben, mire a holnap sikoltott, múlt leszek, hol a reményem? A jelen némán mosolygott ne félj, eljön a te időd, leszel még jobban csalódott, mert holnap már nem lesz jövőd. A ma ácsorgott egyedül, a múló idő csendjében, nem kérdezett, csak kiterült, minden ott volt tenyerében.