Mikor gyermekkorra visszatekintek
Látom édesanyám, édesapám áldó kezedet
Munkától megfáradt arcotokat
Lassuló lépteitek, kedves mosolyotokat
Nem tudtam már minden jót meghálálni
Értünk, gyermekeitekért fáradozást megköszönni
Arcotokról letörölni a könnyeket
Ha néha szomorúságban volt részetek
Tudom, mindig jót akartatok nekünk
Vigyázva óvtátok minden léptünk
Szorgos volt, dolgos két kezetek
Sok munkától hátatok görnyedt
S az idő rohanó léptekkel járt el felettetek
Hálával gondol rátok minden gyermeketek
Tudom, már késő mindent megköszönni
Azt a sok jót, mit értünk tettetek, meghálálni
Most érzem csak igazán súlyát
Mikor már felettem is az idő eljárt
Az idő kegyetlen gazda
Ráncokat vésett kezünkre, arcunkra
Hálavirággal köszönteném szüleimet
Az idősek napján megsimogatnám kezeteket
Átölelném fáradt vállatokat
Letörölném gyöngyöző homlokotokat
Édesapám, édesanyám, megéltetek dolgos éveket
Családot összetartotta a szeretet
Megtanítottátok nekünk, mi a becsület
S emelt fővel távozni, mert ti értünk
Mindent megtettetek!
Mosonmagyaróvár, 2017. szeptember 24.
