Hol fényes a lelkünk, hol elmerül
kedvünk, és hullámok borítanak,
lázadásunk vagy épp elszenderül, 
vagy tüzesen újból magasba csap.

Újra és újra, folyton fent és lent,
micsoda szédítő előadás!
Sokszor mélybe merülünk egészen,
s  az élet nem éppen kéjutazás.

Hullámok hátán változás repül
fékezhetetlenül lelkünk felé,
kivont szablyáján horogra kerül
minden, mi nem emel Isten felé.

Dübörgő áradat talpa alatt,
de szilárdan áll a vad tengeren,
nyomában simább víztükör marad,
s békesség honol a lélegzeten.

Egyik nehézség a másik után -
de idővel minden csendesedik.
Elemek rejtélyes harca során
új ember s új világ nemesedik.