Szívem égő parázsként égeti mellkasom,
hiányod fáj nagyon.
Forró a nyári lég,
kellene egy kis hűsítő szél,
kiszáradt, szomjas a szám,
enyhet csókod ízétől vár.
Nincs hang, a madarak is elbújtak,
a tücsök sem ciripel,
nem bírják ők sem ezt a tikkasztó meleget.
Pődrődik össze a fák levele,
a fű is kiszáradt, sárga,
égeti szegényeket a nap perzselő sugára.
Azúrkék az ég, sehol egy felhő,
szomjazik minden, nincs levegő!
Égő szívem érted kiált,
ó, ha jönnél, ha átkarolnál.
Vérzik a lelkem,
s titkon remél,
hogy itt vagy,
és én szeretlek, jobban mindennél.
Vágyaink, álmaink repülnek messzire,
kedvesem, ugye érzed, hiányzol,
de mennyire.
Érzed azt, amit én,
hogy elfelejtem a fájdalmat,
a gondokat, ha látlak,
s a karomba zárlak.
Szebbnek látom a világot,
ha lelkem megnyugszik,
és szemed írisze ad nekem biztonságot.
Jő az éjjel, az édes álom,
és tudom, már ez nem csak vágyálom,
igaz, való, bár az ember gyarló,
de szeretni oly jó,
sőt kell, nagyon kell,
és oly jó, ha szeretnek,
ez éltet!

2023. július 16.