Egyik reggel, amikor nagymama felébredt, nem találta az ágya mellett a papucsát. Hiába nézett be az ágy alá is, ott sem lelte. Pedig tisztán emlékezett, hogy este, amikor lefeküdt szépen az ágy előtti kicsi szőnyegre tette, mint mindig. Már kislány korában megtanulta rend a lelke mindennek. Ha nincs papucs, akkor hogyan menjen ki a konyhába cicuskáinak tejet adni. Azonkívül már reggel van és várja a munka a kertben. 

     Egy ideig üldögélt az ágyszélén, és azon gondolkodott hová lehetett a papucsa. Egész nap mégsem ücsöröghet az ágya szélén. Ha van papucs, ha nincs ki, kell menni a konyhába, és keresni egy cipőt. Így is tett. De nem hagyta nyugodni, hová tűnhetett a papucs. Nemrégen vette a vásárban, és olyan kényelmes volt. Még a lába sem fájt benne. Nagyon megszerette. Legszívesebben mindig a lábán tartotta volna.

Mindent felforgatott a házban, azt remélve, hogy majd csak megleli valahol. A papucsnak nyoma veszett, mintha ott sem lett volna. Bizonyára valaki ellopta. Vajon kinek kellhet egy használt papucs. Ha már betörő járt a házban, akkor miért nem hiányzik más. Miért csak a papucsot vitték el. Ezen tépelődött, amikor unokái Peti és Kati látogatást tettek nála. Egy közeli utcában laktak, és amikor csak tehették mindig elszaladtak a nagymamához, mert soha nem tértek haza üres kézzel. Nagymamájuk minden egyes alkalommal meglepte őket valami finomsággal, amit a két unoka nagyon szeretett.

– Szia, Nagyi! – köszöntötték már az udvarról a nagymamát – Megjöttünk. Mi újság?

Most nagymamájuk nem sietett elébük, mint máskor, mert annyira belefeledkezett a papucskeresésbe, hogy nem hallotta meg köszönésük. Ezen a két gyerek nagyon meglepődött. Nem értették, mi történhetett. Izgatottan mentek be a házba, és mit láttak? Nagyanyjuk négyrét görnyedve kereste a papucsot a konyhaszekrény alatt a seprűvel.

– Nagyikám, mit keresel? – kérdezte Peti

– Jaj, ne is kérdezzétek! – állt fel derekát fogva a fájdalomtól nagymama – Képzeljétek, eltűnt a papucsom. Este még megvolt. Letettem az ágyam mellé, mint mindig, de amikor reggel fel akartam kelni, sehol nem leltem. Elképzelni sem tudom hová keveredhetett el. Lehet, hogy valaki ellopta az éjjel. Most mi lesz velem, oda a kényelmes, jó papucs.

Peti mindjárt kapott az alkalmon:

– Nagyikám, kinyomozzuk Katival, ki lopta el. Úgyis nyomozó leszek, ha megnövők. Ugye Kati?

A kislánynak is tetszett az ötlet, és szívesen vállalta el a női nyomozó szerepét, ebben a különös „bűnügyben”.

A gyerekek azonnal nekiláttak a nyomozásnak. Alaposan kikérdezték nagyanyjukat, aki csak mosolygott rajtuk, de hagyta, hogy csak játszanak, mert ilyenkor játékuk őt is mindig felvidította.

Peti és Kati mindenhová benézett, de ők sem találták a papucsot. Már-már feladták, amikor Petinek eszébe jutott, mi lenne, ha bekukkantanának a Bodri kutyus házába is, ami a nagy diófa alatt volt.

Bodri bent feküdt a házában, és mérgesen morgott.

– Mit szorongatsz, Bodri kutya? – kérdezte Peti – Add csak ide!

Bodri bármennyire is szerette a gyerekeket, most mégis fogai fehérjét mutatta nekik, nem akart megválni a kincsétől.

– Hiszen ez a nagyi papucsa – kiáltott fel boldogan Kati – Nagyikám, megtaláltuk a papucsod. Bodri a tettes. Ő csente el, amikor aludtál.

Nagymama nevetve jött a Bodri házához, és haragosan ráripakodott a kutyára:

– Nem szégyelled magad, elloptad a papucsom, azért volt nyitva reggel az ajtó, még azt hittem én felejtettem nyitva. Nézze meg az ember, mit tettél vele. Egészen szétrágtad. Most vehetek egy másik újat. Ez a kutya kész ráfizetés. Nem is tudom, mit tegyek vele. Legszívesebben odaadnálak a sintérnek.

– Jaj, nagyi csak azt ne! – keltek a kutya védelmére a gyerekek – Hiszen Bodri még kölyökkutya, és csak játszani akart.

Végül nagymama szíve is meglágyult, és megbocsátott a gézengúz Bodrinak.

– Holnap úgyis vásár lesz a faluban, majd veszek egyet, de arra jobban vigyázok. Gyertek kicsi unokáim, amiért megtaláltátok a papucsom, adok nektek valami finomságot. Megdolgoztatok érte. Nem is tudom, mi lenne velem nélkülem, ha ti nem lennétek. – mondta a nagymama és a konyhakredencből finom süteményt vett elő, és megvendégelte Petit és Kati.

Végül a cicus is megkapta finom tejecskéjét, és minden a régi kerékvágásban ment a nagymama házában.