Brenner János emlékére

Ezerkilencszázötvenhét
vérgőzös, Kádáros telén
az ügyeletes csőcselék
megölt egy ártatlan, szerény
káplánt hajnali homályban –
csend a szívben, vér a szájban.

Lélekrablók bitang kora –
száz utolsó sárvacsora,
ezer kereszt vörös úton,
mázsás kőlap telt dögkúton:
kétezer év gyűlölete
azt a papot megölette.

Kommunista kiskirályok –
emlékezni is bűn rájuk –
mint a lepkét, gyűjtögették
az igazak szent életét:
sorsot dobtak, rút halálost,
s megölették Brenner Jánost.

Tiszta volt a tekintete,
kimért szava szívre hatott,
remény magját elvetette:
magyar jövőt sarjaztatott.
Moszkvai jog bűnlajstroma –
nincs Pusztaszer, nincsen Róma.

A víz szalad, a kő marad –
hol vannak a kommunisták?
Ledőltek a cellafalak,
elégtek a halállisták!
Hosszú kések – rövid béke:
legyen örök az emléke!

2018.04.29.  Csorba Tibor