Én már ott tartok, hogy a Mazsihisz kötekedését a kormánnyal szinte kaján örömmel nézem.

Tudom, hogy ez nem vezet hazánk üdvösségére, de azt a viselkedést, ahogy Reiner úr is leírta a Hit Gyülekezetével szembeni Fidesz-KDNP viselkedést, már akkor értelmetlenül néztem.

Aztán egyre inkább felfedeztem az egyre gerinctelenebb törvényalkotásaikat. És állítólag keresztény emberek, egy kereszténynek mondott pártban. Még azt sem tudják, hogy ha a riporter megkérdezi őket, akkor válaszoljanak. És nem csak nem válaszolnak, hanem meg sem állnak. Azt hiszem, erre mondják, hogy bunkó viselkedés.

Bár, és most nem leszek népszerű, de a jobboldali kormányokkal szemben, már nagy meglepetés nem érhetett.

Ez már elkezdődött az Antal kormánnyal, akik megalapozták a szabad rablást.

Annyira hogy az évezred végén, már nem volt elég az állami vagyon elherdálása, és privatizálása, hanem már hozzányúltak az emberek pénzéhez is. És nem voltak szégyenlősek. Volt, amikor már tízmilliókat is elvettek egy-egy családtól.

Az sem számított, hogy a vezér nem fizetett az átvett árukért.

Aztán ezen felbátorodva következhettek a bankok a devizával, majd az egyre sűrűsödő adók kivetése szigorúan a mi kedvünkért.

Ezek után azon sem kell csodálkozni, hogy ilyen erkölcsi közegben egy kis csoport már a történelmünket is igyekszik sárba taposni, és a már halott, de náluk becsületesebb embert is perbe fogni.

Márpedig akik a történelmüket nem becsülik, azoknak itt nincs jövőjük sem.

Vagy lehet, hogy nem is volt múltjuk?

Nem tudom, de ez már az esztelenség, és az embertelenség határát súrolja.

Mert nem értem meg, hányszor kell azt mondani, hogy akiket idegen katonaság száll meg, az azt csinálja, amit diktálnak neki. Ezt olyan nehéz felfogni?

Inkább azokat fognák perbe, akik a városainkat bombázták ahelyett, hogy az Auschwitzba vezető vasútvonalakat tették volna tönkre.

De itt van a kettős mérce. Marj bele annak a kezébe, aki segített, Ez a magyar nép sorsa.

És a választott képviselőink, meg boldogan tapsikolnak azoknak, akiknek naponta megmondják, hogy ma minek kell örülni.