Már hiába sírok, ordítok, nem hallja senki,
gyűrött lepedőm izzadságcseppjei
az éjszakai vergődésemnek tanúi.
A fájdalom, mely egyre tépi testemet,
lelkemet, nem szűnik.
Hol a lélek beteg, a test is az lesz,
örök érvényű igazság ez.
Test és lélek egy egész,
ha az egyik beteg, a másik is elvész.
Nincs kiút, nincs, ki ad vigasztalást,
fáj a lélek, a test zilált,
esélye régen elszállt.
Kiáltok az égre fel,
ó, Istenem, segíts meg engemet,
de nincs felelet,
a megoldást magamban kell keresnem.
Mit rontottam el?
Miért e szörnyű büntetés,
hisz a bűnöm, úgy érzem, oly kevés,
kalitkába zárt életemben
oly sok a kín, a szenvedés!
Belátom, hiába hadakozom,
maradok, aki vagyok,
egy senki, egy porszem
a világ sivataggá vált homoktengerében.
Nekem ez jutott,
nincs változtatásra már alkalom.
Az életem, ha egyszer itt hagyom,
gondoljatok rám is egy szép nyári hajnalon.

2023. március 14.