Mikor már a hegyek mélye is kiég,
és túl leszünk majd e véges életen,
elveszti minden majd ízét, színét,
hol leszel Te, és hol lesz az én helyem.

Hol lesz akkor ez a kedves jelen,
mivé gyúr át bennünket a Teremtő,
ahogy sírunk is eltűnik jeltelen,
mit hagy meg, mit felejt el a temető.

Már nem lesznek ott mondatok és szavak,
a semmivé foszlik alany, állítmány,
az idő hol megtorpan, hol elszalad,
a tanárból lesz oktalan tanítvány.

Elporladnak velünk főnevek, igék,
egybe olvadnak haragos elemek,
vajon akkor is kék lesz még az ég,
hol leszek én, mi lesz akkor Veled.

2013. december 21.