- Na lányom, Mária! - szólalt meg hirtelen Anna egy családi ebéd közben.
- Azt pletykálják egész Názáretben, hogy tisztátalan vagy. Igaz ez?
- Ó, anyám! Az embereknek nincs jobb dolguk, hát kitalálnak valamit, amivel szórakoztathatják egymást. Tudod, hogy már te magad is szeplőtelenségben fogantál engem. Gyere, nézzünk tükörbe. Látod, sehol egy szeplő se rajtad, se rajtam. Én álmot láttam csupán, amiben megjelent az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Valamiért ez utóbbi került hozzám közelebb...
      Pár héttel később Erzsébetnél volt a vasárnapi ebéd, aki meghívta Anna unokatestvérét Máriával együtt.
- Szedjél még Mária abból a maceszgombócból, olyan keveset ettél.
- Hagyd el kedves nagynéném - nincs nekem étvágyam, sőt főleg reggelente különös émelygés vesz rajtam erőt, néha még hányingerem is szokott lenni. Nem tudom, hogy mi bajom van?
- Fordulj csak ide kis szentem. - nézegette Mária alakját eltűnődve Erzsébet. De hiszen te állapotos vagy! Gömbölyödik a pocakod! Nem érzed, hogy rugdosna a kicsi a hasadban?
- Micsoda? - ugrott fel erre már Anna is. Tudtam én, de te lányom letagadtad a múltkor. Most mit tegyünk? - Anna nagyon szerette Máriát, az istenért se bántotta volna meg se gondolattal, se szóval, se cselekedettel...
    Titokban elvitték Máriát egy javasasszonyhoz, hátha megfejti a titkot. Ráhajolt a nagy üveggömbre a jósnő és erősen koncentrált. A gömbön belül elég különös képek kezdtek pörögni, mindhárom nő szájtátva nézte a filmet. A legkülönösebb jelenet az volt, amikor látták, amint az alvó Mária fölött, a szobájában megjelent egy fehéres kékes alakzat, néhány percig az alvó fölött lebegett, majd eltűnt. Valami történhetett, mert Mária egy kissé összerezzent, mintha enyhe fájdalmat érzett volna. Nem ébredt föl, csak oldalára fordult és aludt tovább.
   Sokáig törték a fejüket, hogy miféle eseményt is láttak. Az áldott állapotra és a látottakra magyarázatot szerettek volna kapni. Felkeresték egy sötét estén a legképzettebb bábaasszonyt, ugyan segítsen a talány megfejtésében. A fejkendős nénike megmosta a kezét, megszárította a kemence melegében és Máriával behúzódott egy elfüggönyözött sarokba. Kis idő múlva mindketten mosolyogva jöttek elő.
- Valóban áldott állapotban van a lányod. - szólt Annához. De legyél egészen nyugodt, mert Mária szűz, mint a hajnali harmat.
- Hát ez meg hogy lehet? - csodálkozott Erzsébet. Én már tudom. - szólt Anna. Én is így szültem Máriát, férfiember nem érintett meg soha.
- Egy kicsit különösnek tartom. - szólalt meg a bába. Én is most találkoztam először ilyen esettel. Egyszer álmot láttam és abban mintha magyarázatot kaptam volna az emberi fogantatás rejtélyére.
    Apró kis élő pontok jelentek meg a szemem előtt, melyek közül az egyik hihetetlen sebességgel igyekezett a másik felé. Ez a másik egy hatalmas gömbnek látszott a sietőhöz képest. Na mindegy. Mindkettőbe betekinthettem és ott 23 valami még apróbbat vettem észre és olyan csigavonal szerűen voltak feltekeredve… Különös módon a két apró pont egyszer csak egybeolvadt, majd mindkét tekervény összekapcsolódott. Azóta sem tudom, hogy miféle álom varázslatát láthattam? Álmom még magát a fogantatást is sugallta .
- Mária, veled is ez történhetett. Csak azt nem értem, hogy az a különös kék-fehér köd, ami föléd ereszkedett, honnan vette a gyorsan evickélő apró pontocskát, amiben a másik 23 valami volt feltekeredve?
   Mária nem figyelt a bábára. Különös mosoly jelent meg a szája szegletében, elképzelte magát boldogságos kismamaként és még az is eszébe jutott, hogy talán le kellene magát festetnie, hogy meg legyen örökítve áldott állapota.
Állítólag egy Leonardo nevű vándorfestő meg is tette ezt pár napon belül...

2016.12.26. Cs.T.