Hogy szaladnak a fák
az életvonatomat követve
sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba
sok jót,szépet,bánatot cipelve

száguld az élet vonatom velem
néha megáll,jön egy új állomás
nem tudja milyen nehéz az elszámolás
közeledik már a végállomás

hogy szaladtak a vonatom mellett a fák
néha megmarad utamról emlékképem
hol vidáman,hol szomorúan cipelem
s lombjukkal visszaintenek kedvesen

ó mily szép tájakat bejártam
mily sok színű emberre találtam
kezem nyújtottam feléjük
mert a kézfogást soha nem feledjük

ó hogy szaladnak a fák
de lassulni látszik a száguldás
mindig egy új tájon gyönyörködöm
de emlékem még visszaköszön

látom már a végállomás közeleg
ezt a tájat még nem ismerem
a fák elfutottak mellőlem
nagy utazás volt az életem
a vonat sípol,nem megy tovább
az égi jel egy szárny suhanás
KISZÁLLÁS !!!!

2O14.O8.O1 Mosonmagyaróvár