Verőfényes, gyönyörű májusi nap volt. Egész lassan sétálva ballagtam át a téren. Volt még több mint 15 percem a megbeszélt időpontig. Az épület a tér túloldalán volt, tehát nem kellett nagyon sietnem. Közben néztem a siető vagy unottan sétáló embereket. Olyan békés. szerethető volt minden. Odaértem az épület elé, fölnéztem a homlokzatra, ahol nagybetűvel volt kiírva: "Kormányhivatal." A portás felnézett az újságból, mire átadtam neki a levelet, amit a hivatalból kaptam.
- 1. emelet, 108-as szoba.
Megköszöntem és elindultam felfele a lépcsőn, úgy gondoltam, nem kell lift erre az egy emeletre. Könnyen odataláltam. Már voltak ott egy páran. Biccentettem a fejemmel, majd leültem én is egy üres székre. Egy velem közel egykorú úriember mellé ültem, aki eddig a padlót bámulta. Lassan felemelte a fejét és rám nézett.
- Maga is az évek miatt jött?
- Igen. - feleltem.
- Magának mennyi? - kérdeztem vissza.
- 81 - felelte.
- Nekem 85 mondtam. - és azon nyomban mindjárt kis bűntudatot is éreztem.
- Aha.- dörmögte, és újra elkezdte a padlót bámulni.
Kicsit szégyelltem magam, de nem volt sok időm ezen elmélkedni, mert nyílt az ajtó, és egy fiatal hölgy lépett ki. A mellettem ülő férfit szólította, mire az lassan, komótosan felállt, és elindult az ajtó felé. Mindkettőjüket elnyelte a 108-as ajtó. Rövid idő elteltével kijött az úriember, de elég lehangoltan. Aztán én következtem. Határozottan léptem be a 108-as szobába. Egy idősebb hölgy elé tessékeltek, aki eddig a papírjait bámulta.
- Tessék. Panasza? - kérdezte semleges, unott hangon.
- Kérem tisztelettel, én az évek miatt jöttem. - mondtam.
- Mindenki azért jön általában. Itt van előttem az Ön határozata. 85 év. Tehát, 2041-ig kapott lehetőséget az életre. Mi ezzel a problémája. Sokan örülnének ennek az időnek. Az egészségügyi állapota és életvitele alapján kerűlt meghatározásra ez az idő. - mondta és most először felnézett a papírjaiból.
- Igen, ezt én is tudom, de nemrég életmódot változtattam. Egészségesebben élek, újra sportolok. Ezekről vannak papírjaim is. - válaszoltam, és szinte esdekelve néztem a hivatalnok hölgyre.
- Nézze. Ritkán adunk lehetőséget a már eldöntött határozat megváltoztatására, de ha valóban vannak dokumentumai, és aláveti magát a rendszeres ellenőrzéseinknek, akkor meglátjuk, mit tehetünk. Töltse ki ezt a módosítási kérelmet, és csatolja a papírjait, orvosi jegyzőkönyvet stb. - azzal átadott egy többoldalas gépelt dokumentumot. - Majd adja le az iktatóba. 30 napon belül választ kap.
- Köszönöm - mondtam kicsit megkönnyebbülve és elindultam az ajtó felé. A hölgy ekkor utánam szólt.
- A halál neme nem változott ugye?
- Az nem. - válaszoltam. - Éjszaka, ágyban, párnák közt. Örökre elaludni.
- Rendben. Ne felejtse leadni a dokumentomokat. Viszontlátásra - mondta és újra visszatért a papírjaihoz.
Én meg lebaktattam az iktatóba, és kerestem egy üres asztalt, ahol kitölthetem a kérelmet. Még öt évet kértem magamnak. Reménykedem. Hazafelé leültem a parkban, és csak néztem ki a fejemből elgondolkodva. Jaj Istenem, de szeretek élni.