Rozsdás láncot tart a meggyfa,
rajta van egy kopott deszka,
régen volt, hogy olajozták,
már az enyészetnek hagyták.

Míg gyerekek laktak erre,
szaladgáltak kint a kertbe,
télen, nyáron itt játszottak,
bújócskáztak, fogócskáztak.

Hinta viszont mindig egy volt,
sokszor erről nagy vita folyt,
ki és mikor üljön benne,
vagy mikor is következne.

Soha nem volt pihenése,
messze szállt fák tetejébe,
olyan víg volt, úgy nyikorgott,
aki félt, nagyot sikoltott.

Elhagyták a régi házat,
tárgyat eldobtak vagy százat,
senki nincs ki még itt játszik,
most már csak a szél hintázik.