Könnyek gördülnek arcomon,
végigfutnak a nyakamon,
fáj, sajog mindenem,
a fájdalom széttépi a testemet, lelkemet!
Front jön front hátán,
a szívem vérzik ennek láttán.
Hittem, hogy jönnek még szép napok,
de lassan megöl a szűnni nem akaró fájdalom!
Hittem, hogy jön a melengető napsugár,
és átjárja testemet a boldogság!
Most mégis itt ülök a csillagtalan ég alatt,
könnyeim hullanak szakadatlan!
Rám telepszik a múlt árnyéka,
nem tudom, megnyugszom-e valaha!
Hinni kell és bízni,
győzködni magam,
de néma a szám,
elakadt a szavam!
Valami elpattant, elszakadt,
pedig hittem,
hogy örökre enyém marad!
Hinni a jövőben, hogy kiderül az ég felettünk,
és boldog pillangóként repül a lelkünk,
hogy szeret a kedvesem,
és fogja a reszkető kezem!
Hinni kell és bízni,
hisz mindent le lehet győzni,
ha van, ki segít a bajból kijutni,
s a szebb jövőben hinni!

2025. március 30.

TM