Zúzmarás erdő mélyén
Nagy nyomorban
Összetákolt sátorban
Melegít a kutya a vackán

Egy forró tea,bor is akad
Mivel éjfélkor koccintanak
Éjfélt jelez,üt az óra
Himnusz szól a rádióban

Dideregve,rongyokban bugyolálva
Állnak vigyázban az éjszakában
Mert a magyar Himnusz nekik is szól
Magyar szívhez,így méltó

Kutya vonít,hangot adja
Gazda nem mozdul,áll,míg bírja
Hogy „Isten áldd meg a magyart”!
Hogy”Nyújts feléje védő kart”!

Erdő mélyén,nyomor vackán
Össze koccan két pohár
Kesztyűs kéz alig bírja
Meleg ital majd felvidítja

Elhallgat a rádió hangja
Hull a hó,szél cifrázza
Ráncos arcon könnyek peregnek
Hajléktalanná  jut a nemzet?

Mert nekik is  volt szép szobájuk
Munkás kezük,jó munkájuk
Erdőbe űzte a bank,a  nyomor lakni
Fagyos hideg életüket nem kíméli

Eközben egy palotában
Járják a Palotást szép ruhában
Nem gondolnak a nagy hidegre
Kutya vonító zord időre

Csillog a fény messze világít
Petárda durran ,hideg nem számít
A Himnuszt csak hallgatja
Nincs hozzá jó énekhangja

Itt a pompa féktelen nagy
Ott a nyomor  kopogtat
Rongyos ajtó csendben zárul
Kutya fázik gazdástul

Szem ezt látja,szíve szorul
Hát ide jutott,ember búsul
De nem adja fel ,van még remény
Vagy csak emlék,ameddig él !!

2O15.O1.O5.Mosonmagyaróvár