Hiányzik a csend, a magány,
hogy majd valaki meghallgat talán.

Hiányzik a rét, az erdő,
mint festményről a hullámzó pipacsmező.

Hiányzik a fény,
hogy majd, mint holdba a csillagfényes éj,
kapaszkodj belém.

Hiányzik az ősz, az eső,
egy kéz, mi szerető, s védelmező.

Hiányzik a nap tavasszal,
mikor a rügy kifakad.

Hiányzik a nyár, a tél,
a forróság, a hideg szél,
mitől úgy érzi az ember, él.

Hiányzik sok emlék,
oda visszamennék,
de csak messze sodor a szél,
s közben halkan szép emlékeket regél.

Hiányzik a szemed, s ölelő két kezed,
reggeli mosolyod,
papucsod hangja,
mikor a padlón, a lakásban csoszogott.

Végül is hiányzik az élet,
s vele hiányzik minden,
mikor úgy érzed, üresség van, itt benn.

TM