A szívem jobbra hív, az ész meg balra húz,
e két út közt a kétség szinte nyúz.

Melyik a helyes, melyik a fény,
hol találom meg, ahol él a remény?

Az ész hideg, mint a jég,
logika és számok, nincs kétség.
De a szív lángol, mint a tűz,
érzések vihara, mitől félsz, s lehet, majd elűz.

A döntés súlya rám nehezedik.

Melyik úton induljak, mi oda vezet,
hol majd nyújtanak felém ölelő, s szerető két kezet?

A szív suttog, az ész kiált.
Hol találom meg a harmóniát?

Talán a kettő együtt a válasz,
egyensúlyban, hol a lélek nyújt az észnek támaszt.

Együtt vezet hozzád, a szív melege, s az ész ereje.
S mikor majd megérkeztem, szíved csak ennyit mond mosolyogva halkan,
végre, hogy itt vagy, az élettől mást nem is akartam.

TM