Felhők jöttek felőled, üzenetet hoztak,
Ám belőlük most csak könnyek záporoztak,
Közben kibukkant ezer sugara a Napnak,
Ilyenkor ördögök feleséget korbácsoltak.

Esőcseppek prizmáin, színképek vetültek,
Így az égre, színes koszorút feszítettek,
Mily szép az élet, itt van ezernyi csodája,
Kettőnknek mikor lesz, egy közös vacsorája.

Gyönyörű ünnepi lesz, a terített asztal,
Ahol ott te leszel, a leggyönyörűbb angyal,
Aranykorona szorítja le fehér fátylad,
Ki mer emelni ezért ellened most vádat.

Loknis göndör hajad, a válladig leomlik,
Állok előtted bénán, míg ajkam szomjazik,
Köztünk az évek látod, hegyekké nőttek,
Vaskosak az indokok, így lelkem csak bőghet.

Tudod, szökjünk meg egy szép derűs hajnalon.
Mikor korcsolyázhatunk, reggeli harmaton,
Tudod drágám, az évek semmit sem érnek,
Hiába magasodnak, az átkozott bércek.

-írta-Varga István-Barcs-2022.01.17.