Kedvelem a nagy hegyeket,
égbe nyúló szirtjeiket,
tetejére felhő, ha ül,
táncol a nap, elmenekül.

Kedvelem a nagy hegyeket,
köztük járó friss szeleket,
könnyet kicsal, arcot pirít,
nyári napon sétálni hív.

Kedvelem a nagy hegyeket,
felette a kéklő eget,
ha tó tart egy tükröt néki,
benne magát büszkén nézi.

Kedvelem a nagy hegyeket,
égbe nyúló fenyveseket,
kápráztató fehér havat,
mászhatatlan sziklafalat.

Kedvelem a nagy hegyeket,
rájuk nézek, szemem nevet,
ahogy égig nyújtózkodnak,
mindig új ruhát mutatnak.

Kedvelem, mert köztük élek,
ablakomból rájuk nézek,
ezer éve, hogy itt állnak,
tájra őrként ők vigyáznak.