Édes Mostohám

Hasztalan hívott Amszterdam, London,
Itthon hordozom sorsomat, gondom,
Itt tartott e szív-alakú ország,
Utamat állta sok rozsdás korlát,
Ezer koszorúér fut szerteszét,
De gyógyítgatom lelkemnek sebét,
Széthúzás, közöny és ellentmondás,
Nekilendülés és megtorpanás,
Haza csak egy van, ha mostoha is,
Szűk a cipőm, benne egy kavics,
A világ nagy, de én őt szeretem,
Keserű kenyerem, édes nyelvem
Tőle kapom, melyet itt mindenki ért,
Bár kevés akad, ki tisztám megért,
A sírköveken ismerős nevek,
Maradnom kellett, el nem mehetek,
Kifosztva, alázva, megcsonkítva
Is benne az erőm, létem titka,
Almakertekben érik szerelem,
Gyönyörködöm a szorgos méheken,
Ha néha sírok, már csak magamnak,
Bánatom mondom a Holdnak, a Napnak,
Keveset tett meg a kedvemért,
Nem védett, mint az acélvért,
Tudom a múltat, jelent figyelem,
Jövőt nem látok, könnyes a szemem,
Pár kimutatás hamis és kétes,   
Ölelj át Hazám, Mostohám, Édes!   

2016. 07 16.