Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Harmadik mesém

csabayandy
csabayandy képe

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepében élt egy manó, sudár jegenyefa tetején lakott. Mindennap madarak vették körbe, és néha magukkal vitték röppenő útjukra.
Ott csücsült az egyik hátán, és a magasból csodálózott.

Történt egyszer, hogy az egyik ilyen út során a manó leesett, de olyan szerencsétlenül, hogy eltörött a lába. Ráadásul arra fele minden ismeretlen volt számára. A madarak meg úgy voltak vele majd valaki biztos segít neki, így ők tovább szálltak, a manó meg egyedül maradt. Szerencséjére épp egy tündér kertbe esett, ahol mindenféle csodálatos dolgok történhetnek. Épp azon tanakodott, hogy most mi lesz vele, amikor megjelent egy tündér, majd még egy, csillagokból volt a szárnyuk, úgy ragyogtak, hogy azt el sem lehet mondani.

-  Jaj milyen gyönyörűek vagytok!- jegyezte meg a manó
-   Köszönjük!
-   Mondd, hogy kerültél ide?- kérdezték tőle

A manó elmesélte nekik, az egész történetet, a tündérek nem értették, hogy tudták így cserbenhagyni a madarak, és közben azon tanakodtak milyen varázslattal tudnák őt meggyógyítani.
 De hirtelen egy kisebb huppanást halottak. Az egyik madárka esett le azok közül, akikkel nem rég még olyan kerek volt a világ. Valaki meglőtte, és megsérült a szárnya.
A manóra nézett.

- Kérlek, segíts nekem!- suttogta alig hallhatóan.
- Ugyan miért segítenék? – mormogott vissza a manó.

A madárka elszégyellte magát.
-    Ne haragudj!
-    Kicsit önzőek voltunk, de reméltük, hogy nincs nagyobb bajod!- suttogta kicsit hangosabban.

A manó csak nézett maga elé, nem tudta haragudjon rájuk vagy ne.
Hisz nagyon sok mindent élt át velük, de ez a mai dolog csak nem fért a fejébe.

A tündérek közben csendben figyelték az eseményeket, de egyszer csak megszólalt az egyik:

-    Manóka! Ugye tudod, hogy a megbocsájtásnak hatalmas ereje van?

Majd megszólalt a másik a tündér.

-    Madárka! Ugye te is tudod, hogy cserbenhagyni a barátodat nem szép dolog?

Mind a ketten elgondolkoztak, a madárka hatalmas erőt vett magán, odaszökdelt a manóhoz, megsimogatta csőrével a törött lábát, a manónak kicsordult a könnye a meghatottságtól, és ekkor valami hihetetlen dolog történt! Virágok kezdtek a dalolni, a fák táncot jártak, érezni lehetett, ahogy valami különleges érzés vibrál a levegőben, és megtörtént a csoda! A manó újra tudott járni, és a madárka újra könnyen bontogatta szárnyait, és ehhez bizony nem kellett semmilyen varázslat.  A tündérek csak ámultak, bámultak.

-     Két kicsiny lélek mire képes!- gondolták magukban.

Elköszöntek tőlük, a manót még óvatosan felrakták a madárka hátára, és hosszasan nézték, ahogy vidáman szállnak a hazafelé.

Rovatok: 
Mese