Távol csaholnak a kutyák,
harang mélyet mozdul,
est szövi sötét leplét,
cicánk egérrel viháncol.

Céltalan röpködő denevér
ide-oda cikázva kapkod,
éji bogarakra vadászik,
míg pillangó fényre csapkod.

Így mélázok házunk teraszán,
látom fenn a sötét kupolán
millió Csillag hogy ragyog,
gondolataimmal csak vagyok.

Mily hatalmas ez a világ,
távol egy üstökös húz csóvát,
nyugágyamban így évődök,
végeztem-e rendes munkát.

Szaga van ezen vidéknek,
földnek, trágyának, mindnek,
az ólban éjszakázó tyúkoknak,
vagy nyögő, röfögő malacnak.

De mikor fenyőpallót -
mar, harap a körfűrész,
na - ott van gyantaillat,
mikor műhelybe belépsz.

Hajnal is hoz távoli illatot,
közeli pékség aromáját,
majd átöltözik az, a hajnal
veszi fel nappali ruháját.

Mi minden járt fejemben,
míg így tört rám a reggel,
nem az évek gyötrelme számít,
hanem az, mit naponta végzel.