Aranyban dézsmál a kezed, 
nyelved hamisan énekel,
hízik állandóan bevételed,
szajkózod, hogy te éhezel.
Szavaid csak mételyeznek,
pókhálósak remélt útjaid,
ha jut valami némelyeknek,
koptatod hamis hangszer húrjait.
Aggódsz a népért Nemzetért,
közben ingyen gyűjtesz javakat,
mástól irigyled lélegzetét,
avagy rájuk sütő napsugarakat.
Kritikával illetsz mindent,
ami nem tőled eredhet,
lásd be végre, vagy egy álszent,
mely önimádatba terelhet.
Az olló egyre csak nyílik,
ám a gazdag is elszegényedik,
pénz áradatot bankok elnyelik,
zöldséget gyümölcsöt nem termelik.
Ki csak két kezével alkot, 
avagy előránt szellemi fénykardot,
garasokat, alamizsnát kap érte,
pedig munkáját siker kísérte.
Egyre több, ki álljogok mögé bújik,
ostorozzák ki végigvajúdik,
míg a tőke győzedelmeskedik,
a muzsik elszegényedik. 
Hamis Próféta lettél,
más vagyonán legeltél,
mond meddig tart e győzelem,
vajon ki ül tort a vesztesen.

-írta-Varga István-Barcs-2019.06.24.