A Hazug, Torz Mítoszok csak lassan ölnek,
lelkünkből az Empátia végleg eltűnt,
Szeretet éltető sója kell a Földnek,
mert dölyfös hipokriták bábjai lettünk.
A kiürült máért élni, halni nem érdemes,
amiben hiszek, az nincs és nem létezik,
ami van, abban nem hiszek, véres, kétes
két század a huszadik, huszonegyedik.
Az ki Isten nevében gyilkolni képes,
nem ember, most épp nyakaz az egyik Allah,
nem harcos, de dúvad a mindenre éhes,
és Hamis Mítoszt hallgat, éltet és hallat.
Akár egykor”A föld pedig romlott vala”
irtózattal telnek a völgyek, a lelkek,
megkopott az Írás a pergament szava.
az új gyűlöletáradat már közeleg.
Most a Kapcsolat Szellemi Tőke helyett
az érték,”nő a káromlás katedrális, „
korunk új Nérók előtt térdel, hajt fejet,
a mocsok hullik fejünkre nem szentelt víz.
E Vad, Torz Mítoszoknak mos mi is hiszünk,
Életünk Bárkái már lékeket kaptak,
a gyávaságunk lett a legnagyobb bűnünk,
és trónokat emelünk diktátoroknak.
A nemlét számunkra ismeretlen marad,
nem harcosan szelíd állatok vagyunk,
de háborús, önpusztító fenevadak,
nem lehet büszke magára „okos” fajunk.
2014. 10. 09.