Életútjukat megjárták,
jutalmuk a nyugalom.
Őnekik már nem fáj semmi,
magamat így nyugtatom.

Aranyszínű levél pereg,
megpihen a sírokon,
őszi szél dúdolgat nótát,
senki sem veszi zokon.

Csillagmintás ködfátyolt sző
szorgos kézzel Földanya,
a temető békessége
lelkünknek lesz balzsama.

Mécseseknek sápadt lángja
üzeneteket takar,
szeretetről, megbánásról,
szívek fájdalmáról vall.

Emlékezzünk Eleinkre,
mennyi boldog pillanat
részesei voltunk együtt -
ajándékul itt maradt.