Reggel a járdán feküdtek,
már hidegen, holtan,
oda hogyan kerültek,
tanácstalan voltam.

Nem szoktak verebek,
öngyilkosok lenni,
lehet az eledel,
ami halálukat rejti.

Vagy éppen ragadozó,
kaphatta el őket,
egy néma lopakodó,
ki tudta, hogy győzhet.

Autónak is repülhettek,
figyelmetlen, balgán,
tavasznak így örvendeztek,
hangját nem is hallván.

Ez már nem nem derül ki,
tetemeik némák,
seprűvel lapáton végzik,
a parányi prédák.