Majd halkan lépj át ama éjszakába,
Mikor a Semmi ajtaját kitárja,
Ne zavarja lelked a porladó múlt,
Az erény, bűn belőled már rég kihullt,
Nem kell félned mástól, se önmagadtól,
A mardosó önvád többé nem korhol,
Lehettél gazdag, vagy nincstelen szolga,
Mindegy már, mintha sosem lettél volna,
Nem zaklat édes, sem kavargó emlék,
Mindent elsimít a lét utáni nem-lét,
Halkan járj ama éjben, ott nagy a csend,
Az elemek hallgatnak, üresség cseng,
Aki  marad, csak annak fáj a halál,
Ama mély éjben rád a nyugalom vár,
Önmagába a kör lassan visszatér,
Az életbe egy világ is bele fér,
Fogadd el, sorsod csak ennyire mérték,
Minden szürke nap így lehetett érték,  
Önvigasz, intelem, szelíd nekrológ,
Ha végtelen partokhoz ér majd hajód,
Meggörbül hátad, akár a téridő,
Ne lázadj ellene, ha itt az idő.  

2018. márc. 14.