Beleégtél a szívembe, 
feledni én nem tudlak,
míg az égen a bárányfelhők
szép sorban elsuhannak,
addig szívem azt üzeni neked már,
hogy téged egyre vár és vár.
A kék ég alján egy szürke fodros felhőből
égnek könnye alászáll,
őszi avar száz színén
az esővíz cseppje ezüstösen csillog ám.
Könnyeim az esővízzel keveredve hullanak,
gyöngyökként az avaron szerteszét gurulnak.
Szívem félt és még remél,
hogy szemed íriszében meglátom újra
azt az izzó szenvedélyt, a fényt, a reményt.
Két karod mily féltőn ölelt engemet,
itt az ősz, de szívem nem felejti el
a tőled kapott szerelmet.
Lehullik a sok-sok levél,
avar lesz a fák alján,
jól esik, amint a délutáni nap
simogatja az orcánk.
Szívem fáj, de él még a remény,
hogy elhoz hozzám majd egy napon
újra a hajnali fény.

2023. október 6.