Eső után langyos hajnalon
giliszta küzd a vizes betonon,
lámpák fénye csillan köveken,
a víz csordogálását követem.

Csatorna nyeli el a könnyeket,
cseppennek bele gyöngyszemek,
mint nyitva hagyott vízcsapok,
hangosan hulló dallamok.

Szomjukat oltó madarak
keresik az apró tavakat,
megmártóznak alábukva,
tovaszállnak megtisztulva.

Eső illatos friss levegőben,
a nap éppen csak felkelőben,
víztükörben vígan mosolyog,
reggelre egy szivárvány felragyog.