Történetem egy nyugati határszéli kis falúban játszódott, amely falú egy kisdombra épült a Hanság mocsaras lápos vidéke mellett.
Támadta tatár, török a falút, felégették, de lakósai a falú apraja, nagyja a támadások elől a mocsaras Hanságba menekült, s az üldözőik nem ismervén az utat a lápos vidéken mind odavesztek, a láp elnyelte őket.
Így szokásaik, emlékeik szájról szájra megmaradtak , szájhagyomány útján terjedtek tovább. Nagyon szorgos nép lakta a falút. A Hanság adott bőven munkát az embereknek. Szénát kaszáltak,álatokat tartottak, a sásból, ami bőven termett a mocsaras vidéken, gyékényt, kosarat fontak, s eladták. Történeteik, igaz történetevoltak. Szerettem őket, mert jó emberek voltak. Szent István napján volt a búcsú a falúban. A falú kocsmájában ilyenkor, este nagy bál volt.
Már nagy lány voltam, mikor szüleim elengedtek a rokonokhoz a búcsúba. Volt ott sült kacsa, töltött pulyka, ami szem szájnak ingere az asztalon. Búcsúban körhinta, színes forgatag, similabda és zeneszó.
Hogy történetemre térjek, a falúban az volt a szokás, ha egy legény komolyan udvarolt egy lánynak , bál után haza kísérte, s szerenádot is adott, hogy szerelmét még jobban kifejezze a lány iránt. Ekkor is történt egy eset a szomszéd szép lányának Ilonkának szerenádot adott a legény, Péter.
Szép hangon énekelt éjfél tájt Ilonka ablaka alatt, s a cigány zenészek kísérték az énekét. A szokáshoz az is hozzá tartozott, hogy a legény az ő házuktól a lányos házig virág szirmokat szórt a járdára. Így adta tudtára a falúnak, hogy szereti a lányt, s komoly szándékai vannak irányában.
Sajnos a mi történetünkben Ilonka szülei tiltották Pétertől Ilonkát. A két család haragudott egymásra. Ilonka nem gyújthatott gyertyát a szerenád fogadására. Így szomorúan mentek el Péterrel együtt a zenészek.
Hajnalban arra ébredtünk: - Kérdezte egy másik szomszéd Ilonka édesanyját:
- „Söprés?” - Igen! Volt a válasz.
Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy Ilonka és édesanyja nagy szorgalommal, sietve söprik a virág szirmokat. Eltűntetve a virágokat, mire az utca lakói felébrednek, ne lássák honnan, hova tart az a virág szőnyeg.
Így hiába volt a nagy igyekezet, mert többen látták a függönyök mögül a hajnali „Söprést” .
- Elkerültem a vidékről, így nem tudtam meg, hogy a szerelmespár végül egymásé lettek-e?
A falú két másik falúval összeépült, város lett. Azt tudom, hogy a falúban élő emberek még mindig összetartanak, s őrzik szép szokásaikat.
2018.02.23. Mosonmagyaróvár.
