Hajóm már a parton áll,
kiszáradt alatta a tó,
a sirály már nem száll rá,
tán pihenőnek sem jó.

Még néhanap megnézem,
ő múltam egy darabja,
van róla pár emlékem,
mi torkomat kaparja.

Szép fényesre lefestve,
hasította a vizet,
táncoltak rajt nevetve,
vagy várta a kis sziget.

Halász hálóját húzta,
vontatott csónakot,
de volt, hogy a posta,
küldött sok csomagot.

Most kidobva a parton,
mint használt deszka és léc,
mert csak a luxus yachton,
szeret utazni a nép.

Dicsérem gondolatban,
hűséges szolgálatát,
ücsörgök egymagamban,
hosszú órákon át.

Ha az égi kék tavon,
leszünk már mindketten,
a kapitányi hídon,
állok majd csendesen.

Újra szállnak a sirályok,
halpikkelyek csillognak,
és kikötőt találok,
minden szép álmomnak.