Ha szeretet lehetnék.
Mindenkihez elmennék.

Folynék a szívekben, mint egy csörgedező patak, mely soha el nem apad.
Mindenki szívét átjárnám, jó mélyre belopnám magam,
csak egy kis helyet szoríts nekem odabent, ha van.

Minden házba beköltöznék,
s ágyad szélére leülnék.
Nézném lefekvés után, ahogy
az álom arcodra velem mosolyt rajzol,
figyelném, ahogy alszol.
Éjszakánként őrizném az álmod.
Odabújnék hozzád, ha azt kívánod.

Szekrényedbe bevackolnék, néha csak a sarokban guggolnék,
látnám, ahogy még reggel ásítozol párat.
Szerintem jól ellennék ott nálad!

Mikor eljön az ünnepem, s kalácsillattal telik meg minden idebenn.

Mézeskalácsszív képében karácsonyfád ághegyére telepednék,
onnan többet le nem mennék.

Onnan vigyáznám a házat,
ne tudjon bejönni gyűlölet, harag vagy bánat.

Jégvirág lassan olvadva nézné az ablakodon át,
ahogy a melegség átjárja szobádat,
közben kapnál ajándékot is párat.

Szenteste fényében még megkérdeznélek.
Ugye, szebb velem az élet?
S ha olyan választ kapnék.
Örökre nálad is maradnék!

TM