"Biztos sokan voltatok már úgy, hogy sikerült megnyugodnotok és valami fontosra fókuszálnotok, és mikor azt hiszitek, nem történik semmi, úgy felbosszantanak, hogy utána kész...

Ha igaz az, amit arról mondanak, hogy mi vonzunk be bizonyos szituációkat az életünkbe, akkor ennek okai nagyon is mi vagyunk. Sorozatos hasonló szituációkban rájöttem, hogy csupán megint egy lecke következik. Hiszen elméletben ismerem a belső békét, tudom milyen, hogyan kell alkalmazni nyugalmi állapotban... és itt megáll a tudomány. Aztán jön az Élet, és ad egy pár leckét, csak elég ébernek kell lennünk, hogy rájöjjünk, itt a taníttatásunkról van szó, nem pedig a bosszantásunkról.

Nem az a megoldás, hogy nem foglalkozunk egy adott problémával, mert sokszor nem bújhatunk ki a szituációból. Ha idegesek vagyunk, akkor a bőrünkből sem bújhatunk ki de... változtathatunk a hozzáállásunkon. Formáljuk meg magunk körül a helyzetet annyira, hogy az számunkra elfogadható legyen. Nem kell sokat agyalni egy problémán, inkább keressük meg gyorsan a módszerét annak, hogy kerüljünk a figyelem állapotába abban a pillanatban.

Elkezdhetünk gyorsan mást csinálni, berakni egy pörgős zenét, vagy elolvasni pár cikket... bármit, ami eltereli a figyelmünket. Közben figyeljünk erősen, mi zajlik le bennünk. Tudatosul bennem, hogy ingerült vagyok. A dolog az én hibám? Tudok rajta változtatni? Ha nem, akkor érdemes rágódni rajta? Jobb lesz, hogyha idegesek maradunk, ez segít a helyzeten és rajtunk? Jobban fogjuk érezni magunkat, ha engedünk a rossz érzéseinknek? Aztán egy idő múlva ha figyelsz a folyamatra, ami benned végbemegy, ha más nem is történik, de annyira el leszel foglalva azzal, hogy megpróbálod kitalálni, mi a fene zajlik benned, hogy remélhetőleg kiesik a fejedből a probléma.

A nyugalmunkat mindig megbolygatják, több oldalról is, mert az egyensúly csak így maradhat fenn. A jó mellé kell a rossz. A béke mellé kell a nyugtalanság időnként. Különben ellaposodna az életünk.

Azt soha ne felejtsük el, rajtunk múlik, hogy töltjük a napunkat: aggodalmaskodva, idegesen, vagy pedig meglátjuk a felülemelkedés lehetőségét, és csináljuk tovább a dolgunkat." (Tóth Éva)