Ha majd eljössz kedves barátom
látogatni, erre rá is szánod magad,
hozzál Soproni vöröset az a borom,
inni belőle nekem, neked sem szabad.

Habár egy-két kortyot lehet kóstolóba,
de majd letesszük elénk ide az asztalra,
gyönyörködünk benne mint rég valaha,
a körünkbe feltűnt csodált szép lányokra.

Tudod kielemezzük, milyen lehet tartama,
rubintvörös színe milyen íze vagy zamata,
ámbár ismerjük, hogy markáns harapni lehet,
hú már úgy várom, hogy bonthatnám az üveget.

De tudod még várjunk, egy kicsit beszélgessünk,
hagyjuk a muzsikát a zene sose sértette fülünk,
régvolt az mikor hallgattuk az igazi tánc zenét,
vagy a muzsikus cigány, megszólaltatta hegedűjét.

Ha majd eljössz hozzám kedves barátom,
szívesen látlak majd téged, és az én asztalom,
már a vörösbor csillogása is delejez bennünket,
de hidd el az Úr is megbocsájt majd nekünk.

Palackon áttör a fény, abroszon a paca,
vörösborból landolt egy csepp az asztalra,
barátom ez a pár korty nem árthat, orvos felírta,
hát csendült a két pohár egy régi barátságra.

Mert míg erő van kezünkbe egy kézfogásra,
addig emelkedjenek a poharak koccintásra,
ebben a világi rendben csak szereplők vagyunk,
az élet véges, nem árt ha néha kicsit mulatunk.

Írta-Varga István-Barcs-2018.09.29.