Ha majd e világban egyszer meghalok,
Te ne sírj, hisz én mindig veled maradok,
Elhantolják majd porhüvely földi testemet,
De a szívedben, tudom, mindig ott leszek,
Mit földi lét, mit kegyetlen, önző fájdalom,
Amit a sír rejt, az csak egy porladó halom,
Az élet bármilyen kegyetlen és mostoha,
Kit a szívedbe rejtesz, nem halhat meg soha,
Az a koporsó csak egy korhadó ócskaság,
Add hát a kezed, mit nekünk e pusztuló világ,
Könnyet se ejts, csak gyászoljanak ott az emberek,
Fordulj csendben el, most már mindig veled leszek.