Ajánlom Kati lányomnak névnapja alkalmából

Ki meri szólni, hogy nem szép gaz,
és nem csodás szín a fekete-fehér,
még messze a kikelet és a tavasz,
de majd lesz rügy, virág és lesz falevél.

Ki meri mondani, a kert csak úgy bölcs,
ha lombok között rejtőznek az ágak,
és rajtuk épp izzik az érett gyümölcs,
minden nap új ízek, zamatok várnak.

Most nyári teltségének csak a váza,
kínozza a tél, és a fagytól fázik,
de szerelmünk hűtlenség nem gyalázza,
mindene, társa én vagyok, nincs másik.

Hagyom örömmel, most is megigézzen,
újra érzem testét, bűvös illatát,
forró ajkát, csókját ma felidézem,
csodálom a lelkét, mit csak szívem lát.  

Kis merészséget nem kérünk mi kölcsön,
ő odakinn tűri a vad elemeket,
a szél csak üvöltsön, verseim költöm,
így szoktak telni mifelénk a telek..

Elbűvöl, mint ellenáll az időnek,
most is szép, bár itt-ott tépett, igaz,
csupasz karjai csak engem ölelnek,
mindez bizonyosság, nem csupán vigasz.

2013. november. 25.