Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék repülnék,szabadon ,szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Ha eső felhő lennék,sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék
Minden vetést virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna,sötét felhő lennék
Rossz felhő társaimmal össze zörrennék

Ha ragyogó napsugár rám ontaná sugarát
Egyből tovább szállnék,kék égen tova repülnék
Akkor jönnék csak,ha rám szükség lenne
Áldott legyen a földnek könnyeimnek cseppje

Tavaszi záporral öntözném a tájat
Elvetett mag kikeljen,nehogy elszárad
Szomorú kedvemben mindig borús lennék
Eltakarnám a napot,lássátok szomorú vagyok

Jó kedvemben a felhőkkel kergetőznék
Napsugaras égről gyorsan eltűnnék
Legyen az embereknek szép,meleg napjuk
Vidámak legyenek ,mert szép a nyaruk

S miután az égen elvégeztem dolgom
Lehullanék a földre,sokak örömére
Fájó könnyem áldás legyen emberre,növényre
Esőként földbe szállnék,megsemmisülve

Komor felhő nem jó az senkinek
Inkább a földet öntözöm meg
Mielőtt elmegyek,sűrű könnyeimtől
Viruljon a tájék,mielőbb köddé válnék
Eső cseppjeimmel a földbe örökre bebújnék

2O14.O4.O8.Mosonmagyaróvár