Ha bemegyek a csárdába,
Rávágok az asztalára:
Bort ide, elébem!
A nóta sem szégyen!
Így kiáltok a cigányra.
És, ha már bor száll fejembe,
Elhúzatok egész este,
Nótából, vagy százat.
Mind, a szép leánynak,
A derekát ölelgetve.
S hogyha táncba hív a nóta,
Mit bánom én hány az óra:
Szűröm már a szegen,
Széplányon a szemem:
Gyer’ ide egy fordulóra!
Add ide hát, add a jussom!
– Jól megfogom, el ne fusson. –
Mondd ki, hogyha szeretsz,
Szégyellős nem lehetsz…
Papot hamar, ne aludjon!
El is veszlek, még ma éjjel!
Mit törődöm én a pénzzel?
Bort! Ha kell hitelbe!
Nem adni ki merne?
Vas-marokkal csapom széjjel!
Jer közelébb, szép galambom…
Mézes szókkal csalogtatom…
Ám a leány elmegy…
De a betyár sem rest:
Ott a másik! Hol a papom?
Rácz Endre ©
2015 07. 22. Szerep
