Vastag felhők az égen,
sűrű pelyheket hullatnak,
betakarják már a tájat,
puha takarót borítanak.

De szél úr felkerekedik,
játszani támad kedve,
felveszi viharkabátját,
és oda a tél csendje.

Kéményeken befütyül,
kergeti a szálló füstöt,
faágat hajlít és letör,
fúj egy hangos kürtöt.

Házaikban az emberek,
hallgatják és kacagnak,
meleg kemence mellett,
jókedvűen vigadnak.

Úgyis tudják nem tart soká,
elfárad a rohanásban,
és hiába be nem jöhet,
kalandozzon a határban.

Kicsi házak a tanyákon,
ablakoknak arany fénye,
hóval fedett téli tájnak,
csodálatos melegsége.

Hívogat a hideg télben,
messze látszik ragyogása,
mindenhol egy kicsi fészek,
bújik meg az éjszakába.