Egyszer régen, nagyon régen, Nagyanyám mesélte ezt nekem. Élt egy öreg kertész ember.Virág hagymákat árult varázs kertjében. Nagymamámnak két nárcisz hagymát adott emlékben. – Hagymáknak varázs ereje van! – mondta az öreg kertész. - Szívvel kell öntözni, hogy megnőjenek! De vigyázni kell vele, egy csepp víz is elég belőle!

Elmúlt az ősz, színes falevél takarta be a kertet,majd a tél következett. A hó, jótékony fehér lepelként terült a kertre. Mire a tavasz beköszöntött a virághagymákból gyönyörű hófehér Nárcisz virágok nőttek. A két hagymában két szép, szőke tündérlány rejtőzködött. Régen, örök barátságot fogadtak. /Míra és Iringó/  Szeretetből virágnyakláncot fontak,s ha amelyik a virágnyakláncot elszakítja, virághagymává kell változnia! Állapodott meg a két kislány.

Egy szép őszi napon történt, elszakadt a lánc, s mindkét tündérke Nárcisz virághagymává változott. Ott kuporogtak,s megváltásra vártak.Ezt a két Nárcisz hagymát kapta a nagymama az öreg kertésztől ajándékban.

A nagymama szeretettel ültette,ápolta,s vigyázott a két hagymára. - Lássatok csodát!  Tavaszra gyönyörű két fehér virág nyílt a kertjében! A szeretet csodát tett, mert mikor a legszebbek voltak a virágok, átváltoztak ismét szép, szőke tündérlányokká! A barátok ismét egymásra találtak, s nagy örömükben táncra perdültek.  A hagymák ott maradtak nagyanyám kertjében,hogy sokasodjanak! Minden tavasz új virágot hozza, ember szívet gyönyörködtetnek.   

Nézni is öröm az emberi léleknek! A két kis tündér megtanulta, az igaz barátság örök, amit nem lehet elszakítani!

2016.07.11. Mosonmagyaróvár.

Dáma Lovag Erdős Anna leírta
szerző:Vincze Míra /unoka/és Fitus Iringó
            / 10 éves kislányok./