Hóember az udvaron,
piroslik az orra,
jókedvűen ácsorog,
nincsen semmi dolga.

Mosolyog csak egész nap,
örül télnek, fagynak,
nem bánja ha a fejére,
lyukas lábost raknak.

Kezébe ha seprűt kap,
támaszkodik rajta,
mindegy, hogy egy ágdarab,
vagy a cirok fajta.

Ha szemébe süt a nap,
izzadni kezd rögtön,
tócsa marad a helyén,
gombjai a földön.

Oly rövid az élete,
pár plussz fok és vége,
de majd újra eljöhet,
ha lesz hó jövőre.