A lemenő napban még utoljára,
megnézte a várost, a folyót,
a szellő bele kapott szoknyájába,
simított rajta egy biztatót.

Bíborral, narancsal intett
búcsút,
utolsó sugarát felvillantva,
a hídról látta a kiskaput,
szinte ott volt karnyújtásra.

Őrzi majd emlékei között,
a gyermekkorát rejtő utcákat,
amikhez oly sok reményt fűzött,
ahol érte öröm, és búbánat.

Most vár rá egy új hely, új világ,
ide vissza soha nem tér,
az út aminek nekivág,
talán a végső, utolsó cél.

Elbúcsúzik múltjától a napnyugtával,
itt már senkije, semmije nem maradt,
megöleli egy utolsó pillantással,
a tájat, a várost, a híd alatt.