Hegyoldalról legurult a tavasz,
madár dalol vígan az ég alatt,
napfény kacsint a mosolygós égen,
megszédült a világ két szemében.

Ébredéskor táncot jár a hajnal,
pördül-fordul csobban a patakkal,
szellő suttog a fák ölelkeznek,
a lányokból szép asszonyok lesznek.

Minden reggel megújul a lélek,
ha velem vagy soha nem is félek,
szerelemből fakadnak a rózsák,
illatukat a szívünkre szórják.

Esik eső mégsem bús a határ,
kivirult könnyedén a meleg nyár,
olyan gyorsan elszaladt az idő,
hűsöl egy kicsit a kerek erdő.

Lábát lógatja egy bárány felhő,
nincsen dolga de majd egyszer felnő,
a teremtő áldást hint majd rája,
szivárvány lesz gyönyörű múzsája.

Bogár zümmög a virágos réten,
kacagásból lesz a kerítésem,
házam körül ragyogjon az élet,
az Istentől semmi mást nem kérek.