Valahol magamban,
a lelkem legmélyén,
ott ül az Isten: trónján,
fènyes, királyi székén.

Ott ül csendesen,
néha megszólít,
néha csak bólogat,
néha fejet fordít.

Hátat fordít akkor,
ha sötét éjben járok,
ha nem nézem arcát,
a fényi világot.

Olyankor elcsügged,
s könnyei hullnak,
olyankor Isten...
valaki mást hallgat.

Azt a valakit,
ki még gyermekként ringott,
s anyja karjában
angyalokhoz szólott.

Mosolya édes volt,
szíve csupa tiszta,
ám felnőttként
lelkét bűnökkel foltozta.

De egy jó szülő
gyermekét ó, meg ne bántsa,
hisz' nagyobb a szeretet,
mint a gyűlölet lángja!

Ha százszor vét a gyermek,
százszor megbocsásson,
ha rossz volt eddig,
majd jó lesz háromszázszor!

Háromszor százszor,
többször, tán mindvégig,
míg szeretet él a szívben,
örökkön örökké.

2023. május 29.