Háromszínű rózsa, ez volt a neve
kezdetben a nemzeti kokárdánknak.
De tudod-e, hogy született eleve?
Nos, járjunk hát utána e talánynak.

Júlia, Petőfi igaz szerelme
és egyetlen, hű társa jóban-rosszban
Ő is tudta, tenni, tenni kellene,
az idő gyorsan száll, késő lesz holnap...

Március idusa őt is lázba hozta,
karcsú alakját az éj meg nem törhette, 
francia mintára szalagját bogozta,
s saját magát főkötőbe öltöztette.

Szíve fölé tűzte kedvenc főkötőjét,
a függetlenség, szabadság szimbólumát,
bízva, remélve az ország szebb jövőjét,
félve piros-fehér-zöld optimizmusát.

Háromszínű rózsa... viharok jelképe,
már nem arról szól, mit Petőfi még remélt,
de ki-kinek sajátos értelmezése
tűzi ki, tagadja... mit e rózsa mesélt.

Pedig a trikolór magában üzenet,
mit érteni, magyarnak, nem lehet nehéz,
a kokárda, zászló, a címer becsület
hirdeti, a múltunk és jövőnk el nem vész. 

A Kárpát-medencében  célunk egy lehet,
egybeköt bennünket múltunk, magyarságunk,
ne kergessünk csupán csak álomképeket,
de tudjuk, múltunk adja, mi kell... nagyságunk.

2018. február