Emlékszel, mikor fára másztunk?
Egymásra lopott cseresznyét dobáltunk.
Mikor papsajtot, mosatlan gyümölcsöt ettünk,
s tőle meg nem betegedtünk.
Estünk, keltünk,
mégsem keseregtünk.
Eső után pocsolyába másztunk,
szinte soha meg se fáztunk.
Alig vártuk, hogy a suli véget érjen,
mert imádtuk a nyarat,
akkor is összetartott az egész csapat.
A ligetben egymással csatáztunk,
utána összecimboráltunk.
Csináltunk a patakon gátat,
a melegben ott fürödtünk,
hogy utána este rúghassunk a bőrfociba párat.
Ketten kapufáztunk, négyen tengóztunk,
többen már fociztunk,
a lányok meg ugróiskoláztak.
Ha megszomjaztunk, ott volt a kék nyomós kút,
ittunk vizet abból.
Nem a boltba mentünk,
hogy igyunk műanyag palackból.
Közben a tehenek a legelőről jöttek este haza,
mindegyik tudta, melyik nyitott kapu az otthona.
Otthon kertet gazoltunk, állatot etettünk,
s persze tettünk néha rosszat,
de nem a tévé előtt hevertünk naphosszat.
Ősszel minden diót levertünk,
szőlőt, szilvát, barackot, almát, körtét, ami érett,
vagy zöld volt, mindent megettünk.
A tyúkokat fűvel, lótetűvel, krumplibogárral etettük,
tőlük a még meleg tojást fogtuk, s bevittük.
A búcsúba, a faluba bement az egész család,
egy gyermek nem is látott még olyan csodát.
Szüretkor szőlőt szedtünk, cserébe ihattunk mustot.
Istenem, de szép is volt ott!
Disznóvágáskor mi is hajnalban keltünk,
s kint dideregtünk, majd teát ittunk,
hagymás vért ettünk, attól felmelegedtünk.
Ha hó esett, abból is ettünk,
kaptunk szidást, ha megbetegedtünk.
Télen szánkóztunk,
a pályához mentünk kilométert vagy tízet,
estére ruhánkból csavarni lehetett a vizet.
A nagy ünnep előtt, este, páran felkerekedtünk,
s az éjszaka kinn az erdőn fenyőfát csentünk,
onnan szánkón azt húzva hazamentünk,
ez volt a legszebb karácsonyfa,
amiért megszenvedtünk.
Karácsonyra.
Nagyszülőktől banán, narancs
volt, amit kaptunk, ha a boltban akadt.
A Szeretet volt a legszebb ajándék,
nem valami több százezres kacat.
Elszálltak az évek,
s mi lettünk majdnem vének.
Emlékszel, oly szép volt!
A tiéd volt, s marad, mert megélted!
TM