A Bucsin, fenyőillatos kedvében
   hetykélkedik a meleget ontó nyárban.
   Gyergyó fölött, jóistenes szépen
   szállfenyők állnak őrt, zöldruhában.

Nap forog porló sziklák tetején.
Jelkép talán székely népem fölött?
Örökölt hitében még él a remény,
életükhöz az Isten vért és örömöt kötött...

Sorsuk gödrös utakon rohan tovább.
Mentenek mindent!— árnyékos a jelen.
A kényszer ellen, hitük, mint a fák
erősödnek s az akarat, akaratot terem.

Szent ősök útját járva mennek a
szentháromságos vasárnapok felé,
tartó Életistenük ígérő, védő szava
erősíti őket sziklaszilárd emberré.

Hűséget kötő fáktól, őrző szikláktól,
székely földtől kapnak megtartó erőt.
Örökölt, égigérő gyökeres életfából
faragnak bölcsőt, kaput és szemfedőt...

           Gyergyószentmiklós, 2006.